Ha egy szoval kellene jellemeznem ezt a jatekot talan az "elkepeszto" lenne az. Elkepeszto, hogy a lengyel sracok mit tettek le az asztalunkra, minden szinten sut rola a profizmus, a kidolgozottsag, szeretet es legfokepp a jatekosok iranti odaadas. Regebben a Bioware volt a szerepjatokok numero uno-ja, viszont most mar a Witcher 2 (vagy elso resze utan) resze ota ez a cim egyertelmuen a CDPR-e es a Witcher 3-mmal szerintem jopar evre bebiztoitottak maguknak ezt a cimet. Ezt a jatekot batran ajanlom barmilyen RPG rajongonak, de ha Witcher fan vagy akkor kotelezo.

A jatek grafikaja lenyugozo, persze ha valaki pixelhuszar az fog talalni olyat amiert nyavajoghat, ami viszont vitathatalan az a prodoktum autentikussaga. Imadtam csak ugy setalni a vadonban es a varosokban egyszeruen minden a helyen van, hiheto mind a helyszinek es karakterek. A szinkron es a zenek pazarak, a hanghatasok pedig elkepesztoen valosagosak (a viharban mikor tepi a fakat a szel vagy mikor tavolrol hallod, hogy kozelit a vihar).

A jatek koveti az eddigi Witcher jatekok felepiteset, csak epp mar nyitott vilagban (dontesek es kovetkezmenyeik, nincs fekete es feher dontes, mely es jol atgondolt helyzetek es karakterek). A fo kuldetes mellett ami iszonyat hangulatos es epikus lett, rengeteg mellek kuldetes talalhato, amik nemegyszer kidolgozottabbak mint sok mas jatek teljes tortenete. Tobbfele minijatek (en sajnalom, hogy a kockazas ezuttal kimaradt, viszont cserebe kaptunk egy egesz jopofa kis kartyajatekot, es loversenyt) es a nyitottvilagnak hala ezernyi felfedezni valo, tehat lesz elfoglaltsaga annak aki raszanja az idot. A targykeszites remek lett szines es nagyon sok holmit krealhatsz magadnak es szabhatod teste runakkal. Termeszetesen az alkimia is helyet kapott, ami szamomra kicsit csalodas lett az elozo reszekhez kepest talan ez az egyetlen negativum, amit fel tudnek hozni a jatek mechanikaban es cserebe meg korulmenyes is, de abszolute szokhato. A harc kelloen taktikus, egyben egyszeru es szorakoztato, amugy a jatek baromi nehez tud lenni plane nehezebb szinteken.

Van benne nehany aprobb bug, illetve kellemetlenseg:
- ilyen az potik, olajok hasznalata ami vegtelenul korulmenyes
- lovaglas meg nem 100%-os es a hajozas szerintem kihasznalatlan
- a targeting system sem az igazi, de jobbara jol mukodik
- aprobb de nem komoly bugok, de GameBreaking buggal nem talalkoztam

Bar nem bug/kellemetlenseg en nagyon varom mar: REDKIT-et, hogy johessenek a Mod-ok ezerrel mint a TES szeriahoz, amivel szinte vegtelen idore lehet kitolni a jatekot akar a Skyrim eseteben!

A legnagyobb hibaja ennek a jateknak, hogy egyszer vege lesz es olyan urt hagy maga utan, amit jelenleg nem nagyon tudom elkepzelni, hogy barmi is be tudna tolteni. Keves jateknal erzem, hogy nem akarom abbahagyni, de ez egy ilyen jatek. Szomoruva tesz az, hogy ez Geralt utolso kalandja holott a legnagyobb hosok kozott a helye, en bizom benne hogy a CDPR a CP2077 utan ismet eloveszi ezt a vilagot es ismet egy olyan kaland reszese lehetek ami redefinialja a minosegi RPG-k amugy szukos vilagat...merthogy a W3 jeleleg ezt tette. Sajnos addig meg hosszu utat kell megtennunk:(

CDPR megmutatta, hogy kis cegkent mikent lehet minosegi produktummal eloallni. Korrekt DLC politika es a jatekosokhoz valo hozzaallas peldaerteku, ezert pillanatig nem bantam meg, hogy preordereltem ezt a gyongyszemet. Szep volt lengyel sracok es csak igy tovabb!

Most ötezer soron keresztül zenghetném a játék epikusságát, de egyszerűbb annyit mondani, hogy majdnem tökéletes. Nehéz rajta fogást találni, szóval nem is keresgélek. Ez a minőségi történetmesélés, atmoszférateremtés. Mindenképp az év egyik legjobb alkotása.

Megvallom őszintén kicsit tartottam tőle, hogy megint kidobok egy valag pénzt az ablakon, de kellemesen csalódtam. Ez a játék minden fillért megért, szószerint. A 200 órányi játékidővel, 30 cent per óra alá jön ki, ami szerintem nagyon jó. Hihetetlen mennyiségű tartalom van benne, ráadásul változatos. Nem a megszokott szedj 2 növényt, hanem minden küldetés teljesen más. Saját kis története van mindegyiknek. A párbeszédek szintén jól kidolgozottak, a történet(ek) magával ragadó(ak). A grafika lenyűgöző, és végre, nem egy színtelen, sötét, nyomasztó látványvilágot kapunk. Az irányítás a szokásos konzol szar, idegesítő amikor a karakter körbe-körbe szaladgál, csak arra nem akar menni ahova szeretném. Néha kész rémálom bejutni egy szűk ajtón. Viszont a lovaglás remek szórakozás...

Annak ajánlom aki szeret elmélyülni egy történetben, és van rá ideje, no és persze egy jó gép is kell alá. (9/10)

Azt biztosan mondhatom, hogy ez az egyik legjobb RPG játék, ami eddig készült PC platformra. Nem szeretném nagyon hasonlítgatni más jétékokhoz, de leginkább a Skyrim jutott eszembe a játékról.
Ennek egyik oka, hogy a második részhez képest a játék világa itt már ténylegesen szabadon bejárható, rengeteg melléküldetést kapunk, sokféle eldugott helyet fedezhetünk fel magunk barangolásaink során.
Én magam 47 óra alatt fejezztem be a játékot, úgy hogy nem túl sok melléküldetést csináltam meg, mert nagyon érdekelt már a történet vége, és úgy döntöttem, hogy egy második végigjátszás során fogom alaposabban felderíteni a játékot és sok-sok másodlagos küldetést megcsinálni. Ez azt jelenti, hogy aki nagyon belemélyed a játékba, annak akár 100 órás játékélményt is adhat egy-egy alapos végigjátszás.
Aki szereti a középkori hagnulatú játékokat, azoknak kötelező kipróbálni, mert teljesen ilyen a világ felépítése megfűszerezve a fantasztikus lényekkel és varázslatokkal. De az alap maga az a középkori hangulat.
A játék grafikáját kár lenne külön kiemelnem szerintem mindenki láthatja, hogy gyönyörű, bár én kicsit soknak érzem a rendszerkövezelményt a maximális grafika látványához képest mert nekem 8 GB rammal és GTX 760-al is elég alacsonyra ment az FPS szám, így vissza kellett vennem a beállításokból. Ráadásul amikor először kipróbáltam törtt verzióban, mintha ott jobban futott volna a játék nagyobb grafikán.
A játék egyébként szinte minden téren kitűnő, remek szinkronszínészek, lenyűgöző látványvilág, teljesen élő a körülöttünk lévő világ és környezet, nagy, bejárható területek, és még a melléküldetések sem lettek túl ismétlődőek vagy unalmasak, ami sokszor az efféle játékok egyik gyengéje szokot lenni (menj és gyűjts össze 3 almát, 1 kardot ölj meg közben 5 farkas). Itt sokszor a mellékküldetések történetszála is érdekes, az adott küledetéshely pedig titokzatos, felfedzésre csábító. Maga a "nyomkereső" witcher tulajdonság is arra sarkallja a játékost, hogy mindenfelé nyomozni próbáljon rejtélyes nyomok után kutatva.
És ha még ez sem lenne elég, a másodlagos küldetéseken kívül még ott vannak a witcher megbízások és kincsvadászatok, szóval nagyjából minden kalandvágyunkat kiélhetjük az efféel küldetések teljesítésével.

Aki nem tudná, a játék maga egy lengyel író könyvei nyomán készült, ezért is ilyen kidolgozott az egész, és úgy érzem, hogy itt az idő, hogy nekilássak elolvasni őket, annyira magával ragadott az egész, főleg Ciri további sorsa.
Végszóként annyit, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem ezt a játékot, nem is tudom, hogy volt-e olyan játék, ami ennyire magával ragadott, és izgatottan néztem az átvezető videókat is, szóval teljesen megérdemlik a fejlesztők, hogy mindél többen megvegyék ezt a játékot, ami nálam biztos, hogy mérföldkőnek számít.

A CD Projekt RED abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a saját feje után mehet, munkájába nem szól bele senki és ez nagyon is jól látszik a játékukon.
A lengyel CD Projekt Red nem ad ki évente új, komolyabb programot, alkotásaiba apait és anyait beleadva igyekszik olyan virtuális világokat megteremtve elkápráztatni a kalandozó kedvű játékosokat, amikre azután évek elteltével is szívesen emlékezünk vissza.

A regényekből építkező The Witcher-széria pontosan ilyen: már az első rész is nagy visszhangot váltott ki PC-n, aminek sikereit a második epizód is megismételte, azonban a harmadik, a trilógiát befejező fejezet minden korábbinál nagyobb figyelmet kapott az előzetes verziók lenyűgöző mivolta miatt.

Az előzményekkel korábban már ismerkedő PC-tulajdonosok a mentéseiket áthozhatják, addig a friss játékosok minden géptípuson új eredményeket hozhatnak létre. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy játékbeli karakter kérdéseire válaszolva megfelelő módon alakul a világ történelme. (Hasonló ez a legutóbbi Dragon Age megoldásához, csak itt játékon belül, míg ott előre, egy weboldalon lehetett összerakni a világ alakulásának darabkáit.)

Ebben a történetben nincsenek klasszikus jók és rosszak. Vagyis vannak, de jóval árnyaltabb a kép, mint általában. Minden oldal a maga igazát hajtogatja, azért harcol egy bizonyos cél érdekében, miközben pedig az ármánykodások és intrikák zajlanak, királyok hullnak el, hogy a vérük áztatta földből új hősök és gonosztevők emelkedjenek ki. Nilfgaard szinte mindenhova betette a lábát, a háborúk által vörösre festett égen pedig a Vad Falka vágtat, ezzel megfagyasztva a vért az emberekben. A korábban bekövetkezett kataklizma, az Együttállás következtében szörnyek járják az utakat, mitikus lények lakták be az erdőket, barlangokat, egykoron városokként létező romhalmazokat, az Örök Tűz képviseletében pedig emberek üldözik a számkivetetteket, boszorkányokat. A Farkas iskolának legendás harcosa, az utolsó witcherek egyike Ríviai Geralt, aki Ciri, a fajtájából való leány után kutat, elvégre ő lehet a kulcsa mindennek, őt keresi a rémületes Vad Falka is, hogy ahol a félelmetes lovasok felbukkannak, ott pusztulás maradjon csak.

Bár az első órákban (sőt még egy jó darabig) nem érezzük magunkat legyőzhetetlen hősnek, a folyamatos fejlődés, a harcok és küldetések után kapott XP hatására egyre hatásosabb trükköket bevető Geralt bőrébe bújva eljön az idő, mikor nagyobb harci kedvvel szállunk szembe a sok esetben emberfeletti hatalommal rendelkező ellenfelekkel. Az utakon banditák lesnek ránk, az Örök Tűz képviselőivel rendre meggyűlik a bajunk, a kísértetek, emberszabású és legendák szülte szörnyetegek pedig minden sötét sarokban ott várnak ránk. Micsoda szerencse, hogy emberünk egy acél- és egy ezüstkarddal mindegyik életét el tudja venni, ráadásul ott vannak mágikus rúnái is, amelyekkel kisebb varázslatokra is képes. Nem utolsó sorban az alkímiával segítő főzeteket készíthetünk, a kovácsok pedig páncélzatunkért és fegyvereinkért felelnek.

A The Witcher 3: Wild Hunt rendszere rengeteget fejlődött az előzmények óta. A harcok olajozottabbak, életszerűbbek, a térképen egyértelműen vannak elhelyezve a lényeges helyszínek, a barangolást lóháton, gyalogosan, csónakba ülve és gyorsutazva is lehetőségünk van megtenni. A mechanika még mindig komplex, ám nem túlbonyolított, hanem teljesen felhasználóbarát és logikus, aminek köszönhetően már semmibe nem keveredünk bele, mindent egyből megértünk, a játékmenet pedig tesz arról, hogy élvezzük is a nagy utazást. Itt még érdemes megemlíteni a program fontos elemeként betett kártyajátékot (gwent) – sokat elmond, hogy ilyesmit külön megvásárolható produktumként szoktak kiadni, ám a Witcherhez ez most tartozék.

Az alapsztori ugyan nem túl nyakatekert, elvégre szinte végig a Ciri utáni keresés és kutatás kerül a középpontba, tulajdonképpen nem is a körítésen van a hangsúly, az csak a köntös, ami alatt egy igazi csoda lapul. Geralttal hatalmas, teljesen nyitott vidékeket járhatunk be, ősi romokat fedezhetünk fel, elképesztő méretekkel rendelkező nagyvárosokat ismerhetünk meg, az eközben állandóan érkező információk, újabb és újabb küldetések pedig rengeteg izgalmas pillanatot nyújtanak. Egy tragédiákon túljutott család, egy szerelmi dráma ugyanúgy része a szerteágazó, rengeteg szálon futó történésnek, mint mondjuk az, hogy megnézzük egy dal előadását, kivegyük a részünk egy színpadi darabban, vagy együtt ünnepeljünk egy nemesi famíliával. Millió pillanatban hisszük azt, hogy ennél tovább már nem lehet fokozni az élményt, de minduntalan tévedünk a végjáték elérkezéséig. Számomra ez az ami zseniálissá teszi ezt a részt.
Legyen elég annyi, hogy a Wild Hunt nem butult, hanem fejlődött a korábbiakban tapasztaltakhoz képest. Döntéseinknek ezúttal is súlyuk van, sokszor életek múlhatnak azon, mire és hogyan reagálunk, milyen módon keressük a megoldást.

Olyan nagyszabású jelenetek kerültek a Wild Huntba, amikről álmodni sem mertünk volna. Nem elég, hogy a szereplők tele vannak élettel a fantasztikus grafikai megvalósításnak (azok az arcok…!) és a remek szinkronmunkának köszönhetően, de a forgatókönyv is csillagos ötöst érdemelne. A párbeszédek nem unalmasak, sőt kifejezetten érdekfeszítők, a történeti szálak pedig 99 százalékban olyanra sikeredtek, amitől az állunkat keressük a földön. Egy-egy visszaemlékezésben Ciri felett kapjuk meg az irányítást, Yennefer mellett múltat idézünk, vagy éppen halottakkal beszélgetünk (igazi lúdbőrös pillanat), ám a magányos felfedezés is rejt magában monumentális jeleneteket. Elég a szimpla kóborlásokra gondolni, mikor a hegyeket másszuk meg, erdőket járjuk be, vagy a szigetvilág gyönyörű helyszíneit próbáljuk kiismerni. Nem mindennapi élmény, az biztos. Ha pedig hozzávesszük, hogy töltőképernyőt szinte csak a mentett állások behozásakor (plusz az átvezetők alatt észrevétlenül) láthatunk, akkor azért az sokat elmond a technikai háttérről.

The Witcher 3: Wild Hunt a jelenleg beszerezhető legjobb és legtartalmasabb RPG. Egyszerűen hihetetlen, mennyi élet és mennyi lehetőség van a játékban. A folyamatosan változó napszakok, a viharos éjszakák és napsütéses délutánok során tett séta alatt csak bámulunk és figyeljük a rendkívül változatos környezetet, a küldetések alatt pedig együtt izgulunk hősünkkel, már csak a kifejezetten korrekt kihívásnak köszönhetően is.
A hátborzongatóan eltalált zenék és szinkronhangok, a remek dialógusok és az életszerű szereplők, a nagyszabású kalandok mellett leszögezhetjük, hogy a Witcher-trilógia harmadik és egyben befejező része új fejezet a szerepjátékok életében. Kötelező darab, amit mindenkinek ki kell próbálnia, aki érdeklődik a műfaj iránt. Egy olyan történet, egy olyan alkotás, amire még sokáig emlékezni fogunk.

„A játék hazai, hivatalos kiadásai magyar feliratot is tartalmaznak, ami nagyszerűen sikerült – pláne ha figyelembe vesszük, milyen mennyiségű párbeszédet és leírást sikerült belepasszírozni a programba.”



Pro:
- Gyönyörű grafika
- 16 ingyen DLC!!!
- Brutális játékidő (nem 8 óra) és sok lehetőség
- Jól összerakott küldetések
- Többször újra játszható
- …zenék és párbeszédek… a tartalom és lehetőségek…
- fejlődés és a kraftolás

Con:
- Csak apró bugok
- Geralt lova…

202 órát játszottam az alapjátékkal és a két DLC-vel együtt. (a Steam játékidő-mérője bebugosodott nekem pár hétig)
Összességében nagyon elégedett vagyok a Witcher3-mal; izgalmas történetek, látványos világ ami tényleg él és reagál ránk! A karakterek szuperek, ez a sorozat legerősebb pontja. A döntéseinknek érezzük a következményét, egyszerűen élmény ezzel a játékkal játszani. (Messze több élmény nyújt mint amennyibe kerül.) Ha szereted a szerepjáték-műfajt és csak egy játékot veszel idén, legyen az a Witcher 3! :D

Írtam pro-kontrát, amin érződik, hogy bár nem tökéletes játék, azért az érdemei messze felülmúlják az apró hiányosságait. :)

Részletesebb vélemény:

(+) PRO:
======
> A karakterek!! Emlékezetes marad az összes. Még a mellékkarakterek története, jelleme is nagyon jól felépített és kitalált.
> Hangulat, ami mindig visszaszippant a játékba
> A küldetések teljesen filmszerű narratívája magával ragadó.
> Iszonyat sok tennivaló fért bele a játékba, lenyűgöző a mérete. :)
> Lovagolni, lóról harcolni szerintem üdítő! Lehet máshol jobban megoldották már, ennek ellenére baró hangulata van.
> A harcrendszer kiforrta magát. Könnyű kezelés és hatékony használat, relatíve sok lehetőség és taktika (főleg a jelek, bombák, stb miatt) Azok a kivégzések pedig minden jóérzésű emberen kiverik a vizet, még huszadjára is! :)
> Nem csak a fő karakterek háttere kidolgozott! A mellékkarakterek sokszor sokkal érdekesebbek tudnak lenni.
> Érdemes visszatérni a régen meglátogatott helyszínekre mert mindig van egy-egy elmaradt helyszín, vagy bestia ami kimaradt vagy alacsony szinten legyőzhetetlen volt.
> A térkép óriási és a táj gyönyörű. Érződik rajta, hogy nem igazán van ismétlődő részlet még a vadonban sem. Valakik ezt aprólékosan összerakták. :)
> A grafika szerintem amúgy is gyönyörű. No, nem részleteiben, mert tuti volt már szebb fűcsomó, vagy részletesebb sziklatextúra más játékokban. Itt EGYSÉGÉBEN néz ki durván az egész világ. Ellenben a karakterek közelről is félelmetesen részletesek!
Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy veszettül csapkodom a [printscreen]-gombot és sokszor megállok gyönyörködni a látványban. Ezt nem sok játék éri el.
> A zene hidegrázósan kitűnő. A szláv dallamokat játékon kívül is szívesen hallgatja az ember.
> Megemlíteném még a magyar fordítást is. Gyakorlatilag irodalmi szintű párbeszédeket és narrációt olvashatunk. Ráadásul szerencsére nem finomkodott, így ahol kell ékes magyarsággal káromkodik. :)
> A CD Project folyamatosan küldi a javításokat a játékhoz, szépen javulgatnak a hiányosságok

(+) KONTRA:
==========
> Legnagyobb hiányosságának a fejlődési rendszer hibáit érzem. Nem érződik rajta, hogy erősen átgondolt lenne, nem különösebben motiválóak az unlock-olható stat-ok (pl: +5% jel erősség? bah :/) és emiatt az újrajátszási faktor veszít erejéből. Azért erre érdemes lett volna több energiát fektetni, mert azért egy Skyrim ilyen téren lealázza (sajnos)
> Részrehajlóan kapjuk a tapasztalati pontokat. Míg 1-2 fő történeti szálhoz kapcsolódó küldetés alatt lépünk 1-2 szintet addig sok mellékküldetésből vagy 10-et meg kell oldani 1 új szintért. Még ha van is némi logika benne ezt akkor sem érzem kiegyensúlyozottnak.
> Leesek 3-4 méter magasságból és meghalok a sérüléstől? :D Komolyan, ezt még a valóságban is kibírnám (max ficammal, lábtöréssel)
> A nyomozós mellékküldetésekben azért van ismétlődés (nem részleteiben, hanem a quest mechanikája mindig: nyomot olvas => felkutat => szörnyet megöl)
> Egyes gombokat még az újabb patcheket követően sem lehet átbindelni máshova. Miért nem?
> Az újabb javításokkal érkeztek már grafikai bugok is. Beragadó, rángatózó animációk, lebegő sár, vagy tárgyak, illetve volt, hogy Geralt eszeveszettül elkezdett ugrálni (régebbi játékállás betöltése után is, csak a restart segített)

Őszintén mondhatom, hogy a műfaj legjobb játéka. Láttam már sok játékot de ez teljesen lenyűgöz.

Én nem vagyok nagy Witcher fan, de ez a játék minden fillért megért! Ajánlom mindenkinek, eszméletlenül jó játék!

Best game ever made! 10/10 Buy this!

Sajnos a legjobb játékok közé tartozik amivel valaha is játszottam, ezért aztán nagyon sok időt vesz el, a jó értelemben:) Mindenképpen megéri az árát tekintve hogy a készítők szántak arra is hogy magyarul is megjelenjen, köszönöm ezt az alkotást! 10/10

Senkit se tévesszen meg a játékidőm. A GOG verzióban benne van 2 végigjátszásom. Azonban ez azon játékok közé tartozik, amit 2x is hajlandó vagyok megvenni. Szóval most a GOTY verzió megjelenésekor így is tettem. Miért is? Nem csak azért, mert egy remek játékról van szó, hanem azért is, mert az egyik legjobban játékosbarát fejlesztőcsapat játékáról van szó.

A Witcher 3 nem csak egy jó játék, hanem talán mind idők egyik legjobb játéka. Amikor az emberek next gen játékokról beszélnek, akkor én a Witcher 3-ra gondolok. Olyan mesterien ötvözi a nyílt világot a nagyszerű történetvezetéssel, amit előtte még egy RPG-ben se láttunk.

Mitől is olyan fantasztikus ez a játék: nagyszerű játékmenet, fantasztikus sztori és fantasztikusan megírt karakterek, részletesen kidolgozott világ, változatos küldetések (ahol sokszor a mellékküldetések is olyan hosszúak és összetettek, h sok másik RPG főszála megirigyelhetné), gyönyörű zene, lenyűgöző színészi játék, lélegzetállító grafika. Erről a játékról csak szuperlatívuszokban tudok írni.

Kihagyhatatlan élmény. Zseniális darab. Kötelező tananyag minden játékfejlesztőnek és kötelező darab, minden játékos virtuális vagy igazi polcán.