Tervezett megjelenési dátum: Bejelentésre vár

A játékról

Add hozzá a The Abased-et a kívánságlistádhoz, és légy tanúja az Óriások bukásának.

Leprás. Parittya. Feltámadó Óriások.

Te Elyhias vagy - egykor Hitvégrehajtó, ma száműzött, testet és lelket emésztő szenvedésekkel megjelölve. Az Óriások, akik egykor e földek ősi urai voltak, ismét felemelkednek.

Fő jellemzők

• Parittya és pengék az Óriások ellen - harcolj egy szokatlan fegyverrel, amely pontosságot és uralmat követel.

• Három csapással sújtott főhős - lepra, fokozatos látásvesztés és egyre erősödő vad ösztön.

• Ősi, bibliai ihletésű világ - amely elutasítja a tisztátalanokat.

• Hit az ösztön ellen - válassz az Odaadás fegyelme és az Ösztön nyers ereje között.

• Több mint óriásvadászat - további fenyegetések és változatos feladatok, amelyek nyomkövetést, pontosságot és tudatos képességhasználatot igényelnek.

• Dinamikus és reaktív harcrendszer - amelyet tested és lelked állapota formál.

• Félig realisztikus, filmszerű művészeti irány - gazdag és kontrasztos színvilággal.

Játékmenet

A The Abased megfontolt és földhözragadt harcra épül, ahol a pozicionálás és az időzítés érzéke döntő jelentőségű. Az Óriások fizikailag félelmetes ellenfelek, akik türelmet és precizitást követelnek, nem vakmerő agressziót.

Parittyád a harc központi eszköze. Megzavarhatod vele az ellenfelek mozgását, kibillentheted az egyensúlyukból a nagyobb ellenfeleket, réseket nyithatsz és irányíthatod a távolságot, mielőtt pengéiddel közelharcba lépnél. Minden összecsapás megfigyelést, előkészületet és fegyelmezett végrehajtást kíván.

A világ az Óriásokon túl is fenyegetéseket rejt. Más ellenségekkel is szembe kell nézned, és változatos feladatokat vállalsz, amelyek nyomkövetést, pontosságot és tudatos képességhasználatot követelnek. Nem minden feladat vezet közvetlenül egy Óriáshoz - némelyik gyakorlati cselekvést, környezeti figyelmet és megfontolt beavatkozást igényel a továbblépéshez.

A harc reaktív, és a súly érzetére épül. Minden ütés, minden kitérés és minden becsapódás következményekkel jár. Hatékonyságod tested állapotától és lelked egyensúlyától függ - a hanyagság és az egyensúlyvesztés meggyengít.

A harcon túl Elyhias testi romlását is kordában kell tartanod. A kezeletlen sebek idővel súlyosbodnak, és megtisztulást, valamint helyreállítást igényelnek a következő összecsapás előtt.

A lelki egyensúly éppoly fontos. Az Odaadás fegyelmet és tisztánlátást ad, míg a vad Ösztön ideiglenes erőt és ellenállást biztosít - de ára van. A túlzott ösztön felborítja az egyensúlyt és maradandó következményekkel jár.

A felfedezés városokon, vadonon, romokon és monumentális ősi építményeken vezet át, amelyeket egy hatalmas sivatag ölel körül. Minden régió saját környezeti veszélyekkel, ellenségváltozatokkal és egyedi vizuális arculattal rendelkezik.

Az Óriások nem véletlenszerűen jelennek meg. Nyomon követed mozgásukat a települések felé, és ott szállsz szembe velük, ahol valódi fenyegetést jelentenek - így az összecsapások tudatos vadászatokká válnak, nem előre megírt jelenetekké.

A világ reagál az egyensúly felborulására, és a túlélés megköveteli a harcrendszerek, valamint tested és lelked állapotának megértését.

Történet

E földeket egykor a Hatalmasok lakták - emberfeletti erejű, termetű és hosszú életű Óriások. Nem szörnyetegek voltak, hanem e birodalom első uralkodói, a teremtés egy ősibb rendje szerint formálva. Számuk nagy volt, erejük pedig sokak között oszlott meg. Sokan voltak, ám kevesebben, mint a közönséges emberek, akik sáskaszerűen terjedtek szét a földön.

Hatalmuk csúcsán gőgjük velük együtt növekedett. Hatalmas zikkuratot emeltek, és egyre magasabbra tornyozták, hogy elérjék az eget.

Ezután eljött a katasztrófa - vagy egyesek szerint a mértéktelen gőgük büntetése. Csapások és járványok sújtották a Hatalmasokat. Erejük megfogyatkozott, uralmuk megingott.

Az emberek megragadták a gyengeség pillanatát, és visszakövetelték a földeket, amelyek nemzedékeken át a Hatalmasokhoz tartoztak. A konfliktus fellángolt.

Ekkor mutatkozott meg egy addig ismeretlen jelenség. Minél kevesebb Hatalmas maradt életben, annál erősebbé váltak a túlélők. Minden halál nem csökkentette a fenyegetést - hanem összpontosította azt. Átok volt-e, vagy állati ösztönük következménye, testük ténylegesen megerősödött. A túlélők növekedtek, izmaik sűrűsödtek, erejük felülmúlta mindazt, amit addig ismertek.

Megölésük nem vetett véget a háborúnak. Erőszakos agressziót ébresztett a megmaradtakban - mint egy néma bosszúkiáltás.

A kiirtás kísérleteit feladták. A Hatalmasokat elűzték a termékeny földekről, és a birodalom távoli, zord peremvidékeire száműzték, ahol idővel elvadultak és elfeledték egykori nagyságukat, inkább bestiákká, mint értelmes lényekké váltak.

A legkeményebb munkára befogott kevesek között fedeztek fel egy egyszerű igazságot. Amikor hajukat levágták, csendesebbé, gyengébbé váltak, mintha kialudtak volna. Ahogy hajuk visszanőtt, erejük és vadságuk is visszatért - hatalmuk forrása. A jelenség ismétlődött.

Mivel megölni nem lehetett őket, létrejöttek az Alázók.

Képzett rendet alkottak, melynek feladata a városok határainál feltartóztatni a fenyegetést. Elindultak, hogy lenyírják a Hatalmasokat, akik településekhez, kutakhoz és kereskedelmi utakhoz közeledtek. Kötelességük a megfékezés volt, nem a megsemmisítés. Nem minden Hatalmas után eredtek - csak azok után, akik közvetlen veszélyt jelentettek.

Az Alázók nem nehéz ostromgépekkel vonultak. Feladatuk precizitást követelt, nem mészárlást. Távolról parittyákkal gyengítették a Hatalmasokat, ízületeiket és sebezhető pontjaikat célozva, hogy halálos sebek nélkül döntsenek le őket. Ezután kötelekkel vagy láncokkal megkötözték őket, hogy levághassák hajukat. Amikor egy Óriás elvesztette egyensúlyát, pengékkel léptek közel, hogy elvegyék haját - és vele erejét.

Nemzedékeken át működött a rendszer. Amíg az Alázók teljesítették kötelességüket, a Hatalmasok ösztöne szétszórt maradt, a határok pedig biztonságban voltak.

Az idő múlásával egy uralkodó elhanyagolta ezt az ősi kötelezettséget. Háborúk és viszályok kötötték le figyelmét. A száműzött Hatalmasokat már nem tekintették valós fenyegetésnek. Az Alázók megöregedtek. Nem képeztek ki utódot.

Az évek teltek.

Ma sok Hatalmas újra hosszú hajjal jár, mint a régi időkben. Erejük és vadságuk növekszik. Egyre gyakrabban közelítenek a településekhez és a városfalakhoz.

És a pusztaságban egy ismeretlen Uszító kezdi megszólítani őket saját nyelvükön.

Ebben a világban élsz te.

Te Elyhias vagy - egykor Hitvégrehajtó, a Szent Törvény szolgája. Feladatod az eretnekek felkutatása és átadása volt a hatóságnak.

Az elvárt képességek alig különböztek az Alázókétól - nyomkövetés nyílt földeken, könyörtelen vadászat, önuralom és fegyelmezett erőszak. Ahol ők a Hatalmasokkal néztek szembe, te a saját népedre vadásztál. A mesterség csak céljában tért el.

A Hit Végrehajtói között a három leghatékonyabb egyikének számítottál, a legnehezebb megbízatásokkal bíztak meg, és téged hívtak, amikor az ítélet pontosságot és eltökéltséget kívánt.

Röviddel ezután olyan csapás sújtott, amelyet e világ egyik legsúlyosabbjának tartanak. Előbb a lepra. Majd a látásod fokozatos elvesztése. Végül vad megszállottság pillanatai, amikor a fájdalom elnémul - és vele együtt az értelem is.

Három csapást hordozol, melyek ritkán sújtanak egyetlen embert.

A Szent Törvény szerint kizártak a közösségből. Rendelet mondja ki, hogy leprás nem léphet be a városba.

Száműztek otthonodból, és elhagytak azok, akiket szolgáltál. Évekig városról városra bolyongtál a nagy sivatag peremén, gyógyulást és megtisztulást keresve. Sehol nem maradhattál sokáig, és sehol nem találtál gyógyírt.

E szenvedések nem csupán büntetések - teher, amelyet hordozni kell. A test törékenységében a romlás előrehalad, megtisztulást és állhatatosságot követelve. A hanyagság gyorsítja a korrupciót, és a világ nem tanúsít irgalmat a tisztátalanok iránt. A lélekben az akarat próbára tétetik: az Odaadás fegyelmet és tisztánlátást ad, míg a vad Ösztön erővel csábít a test és az értelem árán. A kétségbeesés pillanataiban az ösztön kitörhet, tompítva a fájdalmat és kiélezve az agressziót, de mindig megingatva a belső egyensúlyt.

Ahogy a fenyegetés ismét növekszik, egy új uralkodó keres valakit, aki átveszi az elfeledett kötelességet.

Az Alázók szinte eltűntek.

Te állsz legközelebb ahhoz, akik ők egykor voltak.

Az uralkodó azt állítja, orvosai és papjai áttörést értek el - képesek lassítani tested romlását, talán még vissza is fordítani a betegséget. Ezen ígéret fejében neked kell szembenézned azokkal a Hatalmasokkal, akik már közvetlen veszélyt jelentenek a városra és útjaira.

Közben az Uszító tanulja nyelvüket, és felébreszti bennük egykori uralmuk emlékét. Ami valaha szétszórt ösztön volt, most egyetlen akarattá kezd formálódni.

A teher súlyos, és állhatatosságot követel.

Tested és lelked nem ad garanciát.