Hamarosan

A játékról

Fragmentosis fn. /ˌfræɡ.mɛnˈtoʊ.sɪs/

1. Egy kitalált kognitív állapot, melyet a kollektív emberi és nem-emberi szellem gondolatainak, képvilágának és digitális zajának kaotikus töredékeivel való kényszeres interakció jellemez.

Tünetek: spontán kattintgatás, kontrollálhatatlan nevetés, érzelmi zavarodottság és szűnni nem akaró vágy „még egy dolog összekötésére”.

Eredet: a fragmentum (latin: „töredék”) + -osis (görög: „állapot vagy folyamat”) szavakból.

2. Egy szürreális action-roguelite videojáték, melyben a játékos az emberi psziché szétesett töredékeit manipulálja egy élő digitális kollázsban.

A játékosok különféle eszközöket és gyűjthető kártyákat használnak olyan bizarr tárgyak összekapcsolására, vágására, sokkolására és fejlesztésére, mint a tortilla chipsek, lézer-macskák, szorongó tojások és egyéb érzelmi hordalékok.

A játékmenet az ámulat, a káosz és az enyhe önreflexió váltakozó állapotait idézi elő.

3. biz. Az az ellenállhatatlan mentális állapot, amelyet abszurd interaktív művészetnek való tartós kitettség után tapasztalunk.

Használat: „Teljesen elkapta a Fragmentózis; nem bírja abbahagyni a síró telefon-töredék kattintgatását.”

Kezelés: Nem ismert. Hidratálás és közösségi megosztás javasolt.

KOLLÁZS? Milyen kollázs?

Egy összeállított műalkotás, ami bármiből készülhet, amit össze tudsz ragasztani: fényképek, papír, álmok, tortillák, macskák lézerekkel. Az érzelmek és jelentések nagy színháza, amit elcsípünk, majd újra elveszítünk. Ez a Fragmentosis. Csak éppen ez a kollázs él, interaktív, és mélyen össze van zavarodva saját magától.

Töredékek jelennek meg. Megbököd őket. Reagálnak. Fejlődnek. Némelyik felrobban. Némelyik nyávog. Némelyik olyan dolgokat suttog, amiket soha nem felejtesz el. Kombináld az eszközöket, gyűjtsd a kártyákat, és fedezz fel szabályokat, amiknek valószínűleg nem is kellene létezniük.

Részben roguelite, részben clicker, részben tudatvillódzás, részben mém-generátor, részben segélykiáltás: egy emberi érzelmi kísérlet, ami az univerzummal játszadozó arcade játéknak álcázza magát.

Fejleszd az eszközöket, helyezd be a kártyákat, vagy csak köss össze véletlenszerű baromságokat, amíg a képernyőd úgy nem néz ki, mint egy pszichiátriai Jackson Pollock. Akárhogy is, a végén vagy nevetni fogsz, vagy pánikolni, vagy felemelkedsz.

Profil készül rólad. Megtudhatod például, hány madarat faltál fel az álmaidban. Hogy ez mit jelent, az függ az IQ-dtól, az EQ-dtól, a GQ-dtól, valamint a hormonszintedtől, ha van neked olyan.

GYIK

Milyen műfajú ez a játék?

Bármilyen, de nem egy és nem az összes. De leginkább az összes. Jó, jó... ez egy eszeveszett roguelite pakliépítő pszichózis-clicker mentális nindzsa kondenzátor. Boldog vagy már? Vagy nem is akartál boldog lenni? Akkor mi akarsz lenni? Mit keresel itt egyáltalán? Mi, emberek, mit keresünk itt egyáltalán?

Megvilágosodom ettől?

Az biztos, hogy nem maradsz ugyanaz. Ez a játék nem a gyenge idegzetűeknek való. Vagy azoknak, akik gamepad-del szeretnek játszani. Mert a játék nem támogatja. Olyan egyértelmű, amennyire az egyértelmű dolgok csak lehetnek.

Ez a terápia egy formája?

Állítólag 10 kitalált emberből 3 azt mondja, hogy traumatizálta őket. A hangjuk visszhangzik a fejlesztő fejében.

KÖSZÖNET

Ez a játék Phineas Gage, Srinivasa Ramanujan, John von Neumann, Gabe Newell, Georg Cantor, Salvador Dalí, David Lynch, Felix a macska, Lassie, Salad Fingers, valamint a Neebota-féle Unfairy segítségével jöhetett létre. És miattad is. Főleg miattad.

Szóval még mindig olvasol, mi? Ez egy kísérlet az emberi kollektíva kifejezésére. Ami azt jelenti, hogy bukásra van ítélve. Nem, nem... töredékekre hullásra ítélve. Ez lett volna a mondat. Csak éppen nincs mondat. Kivéve azokat, amiket összekötsz... fogalmakkal? Oh, hagyd már abba, jó?! Kérlek, pihentesd már a témát!!!