Hamarosan

A játékról

Infinity Wanderer egy akcióplatformer, pixelart vizuális stílussal, amely ötvözi a metroidvania, roguelike és souls-like műfajokat. Az *Infinity Wanderer* játékosai megélik Lunara sötét és félelmetes, magával ragadó történetét. Gondosan, kézzel tervezett pályákkal és mély karaktertestreszabási rendszerrel az *Infinity Wanderer* folyékony és kihívásokkal teli roguelike játékmenetet kínál, amely a gyors játékmeneti mechanikákat ötvözi a souls-like mechanikákkal.

Nehéz kihívás:

Az Infinity Wanderer arra hívja a játékosokat, hogy saját magukat próbára tegyék az ellenségek és a pályák tervezésének nehézségeivel. Az *Infinity Wanderer* a roguelike, metroidvania és souls elemeit ötvözi, lehetőséget adva a játékosoknak, hogy felfedezzék a pixelart vizuális világ gazdagságát.

Harci mechanikák az Infinity Wanderer-ben:

Az Infinity Wanderer a gyors játékmenetet ötvözi a souls játékok harci mechanikáival, és saját egyedi harci mechanikáival rendelkezik. A hagyományos és új trendek ötvözésével az *Infinity Wanderer* egyedi harci élményt kíván nyújtani a játékosoknak. Ennek ellenére zökkenőmentesen tapasztalhatók a roguelike és souls-like műfajok.

Zökkenőmentes játékmenet:

Az Infinity Wanderer arra ügyel, hogy a karaktermozgás alapú animációk a lehető legfolyékonyabbak legyenek. Különösen a platformokon végzett parkour során nagyon fontos, hogy a játékosok tökéletes folyékonyságot érezzenek. Különféle mozgásalapú animációkkal és opciókkal a játékosok diverzifikálhatják játékmenetüket, és élvezhetik a különlegesen tervezett pályákat sima parkourelemekkel. Minden olyan játékmeneti mechanika, amely egy 2D oldalirányú görgetős játékhoz szükséges, megtalálható az *Infinity Wanderer* roguelike műfajában pixelart vizuális stílussal.

Történet:

Lunara, a farmer kecses lánya, a Föld egyik legsötétebb időszakában, egy fájdalommal és halállal teli világban született.

Amikor a telihold fénye, amely az égen lógott, gyengéden áthatolta a sötétséget, Lunara először nyitotta ki a szemét. Sajnos ugyanazon az éjszakán a sors beavatkozott, és Lunara édesanyja az utolsó leheletét adta a szülés során.

Ebben a pillanatban Lunara apja, a szívében érezve ennek a tragikus és felejthetetlen éjszakának a súlyát, adott lánya számára egy nevet, amely összekapcsolta a telihold ragyogó fényét a sötétség mélységeivel: Lunara! Ez a név szimbolizálta a sorsát és az ég nemes fényét.

Amikor Lunara megszületett, a világ mély káoszban volt; a pestis elharapódzott a civilizációban, életeket követelve és a világot borongós szomorúság felhőjébe burkolva.

Olyan brutális pestis volt ez, hogy gyermekként Lunara kénytelen volt tanúja lenni, ahogy az apja a szeme előtt meghal. Bár a lelkét mélyen megsebezte ez a kegyetlen kezdet, amit a sors adott neki, volt egy tűz, amely égett Lunara szívében: a túlélés és a harc akarata. Ez a tűz növekedett benne, megerősítette őt, és harcossá formálta.

Fiatal éveiben, egy olyan világban, ahol a háború elkerülhetetlen volt, Lunara csatlakozott a hadsereghez. Még nem volt tapasztalt katona, de gyengeségei ellenére belső ereje támogatta őt. A járvány nyomán, amely a legtöbb férfit elpusztította, a nők a világ minden táján egyesültek, hogy túléljenek és megvédjék földjeiket. Ennek az egységnek a részeként Lunara tanúja volt a nők erejének és kitartásának. Saját kezükkel védték meg azokat a földeket, ahol a férfiak valaha uralkodtak a csatatereken.

De a világot nemcsak a pestis árnyéka fenyegette, hanem az erőszak és a gonosz szellemek is, amelyek a kelet sötét sarkaiból emelkedtek. Ezek a gonosz lények, amelyek a betegség által táplálkoztak, növekedtek az erejükben, és minden emberi lényre, mint egy rémálom, ránehezedtek.

Egy éjszaka, a Sylvors népe, egy hideg hó takaróval borítva, hirtelen egy ijesztő támadás áldozatává vált. A levegőt hasító harangszó összevegyült az emberek fájdalmát kifejező sikolyával. Lunara, mint minden katona, megragadta a kardját és kiugrott a sötétségből, támadva az ellenséget. Ez nemcsak fegyverek harca volt, hanem istenek harca is. Minden ütés mélyítette a Lunara lelkén ejtett sebeket, de egyúttal erősebbé is tette őt.

Hosszú órákon át Lunara könyörtelenül harcolt az ellenséggel, de a sors kegyetlen keze ezúttal megtagadta tőle a győzelmet. Lunara összeesett az ellenség halálos csapásától. A hóban fekve Lunara vére lassan beszivárgott a földbe, ahogy a szemei kezdtek bezáródni, és érezte, hogy a hideg halál közeledik. Amikor Lunara kiadta utolsó leheletét, az élet tüze benne ki akart alszani. Azonban szelleme, amely visszautasította, hogy csendesen távozzon ebből a világból, elérte az isteneket.

Az istenek látták Lunara makacs szellemét, és úgy döntöttek, hogy újabb esélyt adnak neki. Ez nemcsak egy lehetőség volt számára, hanem szórakozás az istenek számára is. Lunara egy olyan birodalomban volt fogva, ahol a legvadabb szörnyek, korrupt szellemek és az emberiség sötét félelmei formát öltöttek. Hogy sikerül-e megszöknie ebből a világból, az meghatározza, kap-e új életet.

Ezen a veszélyes úton Lunarának nemcsak a vele találkozó lényekkel, hanem azzal a legmélyebb rémálmaival is szembenéznie kell, amelyek valaha minden élő lény elméjét kísértették. Minden egyes lépés egy kicsit jobban összezúzza a szellemét, de minden alkalommal újból fel fog állni, megerősödve a fájdalomtól. Ahhoz, hogy legyőzhetetlen harcossá és legendává váljon, el kell fogadnia a vereséget, és újra és újra meg kell vívnia a harcot, fájdalmát páncélnak öltözködve.

Ez nemcsak a saját életéért folytatott harc volt, hanem a saját lelke sötét oldalaival való megbékélés harca is. Míg az istenek azt várták, hogy győztesen kerüljön ki ebből a harcból, Lunarának csak egy célja volt: visszatérni az életbe és megszökni ebből a sötét világból. De útközben felfedezi, ki is ő valójában, és mi az igazi ereje.