A játékról

Idle tower defense, amelyben te magad feszíted ki az íjat.

Egy magányos pixelfalu áll a véget nem érő éjszaka peremén. Minden reggel munkásai visszatérnek a mezőkre és a kovácsműhelyekbe. Minden este katonái elfoglalják helyüket a falon. És valahányszor megszólal a harang, egy kéz rázárul az íjra a torony tetején. A birodalom magától harcol. Te célzol.

A Királyság, Amibe Belepihensz

A munkások vágnak, hordanak, kovácsolnak, vetnek, hazatérnek. A falunak nincs szüksége rá, hogy megmozdulj — de minden fejlesztéssel, amit finanszírozol, gyorsabban növekszik. Nézd, ahogy egy szerény tanyából működő királyság lesz, miközben te alig teszel mást, mint hogy a sötétbe irányítod a nyiladat.

Az Ostrom, Ami Sosem Ismétli Önmagát

A hullámok az alkonnyal érkeznek. Amelyeket legyőztél, a következőt nehezebbé teszik. Egyes éjszakákon maga a föld ég. Egyes éjszakákon a halottak ismét felemelkednek. Egyes éjszakákon a falak visszavetik az ellenséget, mielőtt elérhetnék őket. Tanuld meg a hosszú sötétség alakzatait.

Egy Kéz az Íjon

A sereged magától harcol. A torony nem. Minden kilőtt nyíl fizet. Minden kiszórt varázslat vág. Ha elhibázod, vérzik a fal. Ha célba találsz, hazajön az arany. Ez egy idle játék, amely jelenlétedet akarja — nem olyan, amit kicsinyített ablakkal hagysz futni.

A Korok Felemelkedése

Vess véget egy uralomnak. Kezdj egy újat. Minden kor egy kisebb faluba, de nagyobb lélekbe visz vissza — egy birodalomba, amely emlékszik mindarra, amit építettél. A falvak várakként kelnek újra. A várak birodalmakká válnak. A hosszú sötétség egyre jön. Ahogy a királyságod is.

Egy Birodalom, Ami Sosem Felejt

Minden győzelem megmarad. Minden felfedezés tovább visz. Minél tovább uralkodsz, annál erősebb a következő felemelkedés. Nincs plafonja annak, amit a birodalom elbír — csak a kéz van, amely a következő nyilat feszíti ki.

A pixelkirályságod vár. Az éjszaka hosszú. Az íj a tiéd.