A játékról

Egy mellékszereplőként reinkarnálódtam a varázslólányos animében, amit az unokahúgom szeretett nézni.
Ebben a világban, ahol kövek helyettesítik az embereket, azt hittem, hogy ha nem keveredek semmibe és elérem a történet végét, haza tudok térni.

"Gyere elő. Fontos dolgom van veled."

A főellenség eljött hozzám, pedig még csak a címemet sem adtam meg neki.

"Ah, rendben. Igen, feladtam. Már ideje volt, nem? Fáradt vagyok és elegem van."

A főszereplő hirtelen feladta a varázslólány életet, és bezárkózott a házába.

Mi a fene folyik itt? Csak haza akarok menni.

. . .

'Ez a világ el van veszve.'

Ezt gondoltam, miközben körbenéztem magam körül. Nem akartam semmit csinálni, csak el akartam ütni az időt, amíg haza nem mehetek.

De aztán,

"Haza akarsz menni, igaz? Mentsük meg együtt a világot."

Egy visszatérő jelent meg, aki nem is szerepelt az eredeti történetben. Azt mondta, hogy ha haza akarok térni, segítenem kell megmenteni a világot.

"Bízz bennem. Ha nekem nem hiszel, higgy legalább a ■■■ névben."

Ismeri az unokahúgom nevét is, aki nem létezik ebben a világban?
Ha az egyetlen út hazafelé a világ megmentése, talán megpróbálom.