Hamarosan

A játékról

A JÁTÉKRÓL
A Yugowave egy művészeti installáció, ahol a néző egy dystopikus, elhagyott ipari virtuális térben mozog, ahol olyan tévéképernyők találhatók, amelyeken a '70-es-'80-as évek jugoszláv zenei videóit játsszák. Ezek a popkultúrélis termékek részét képezik a kollektív emlékezetnek és a "gondtalan időknek" szentelt nosztalgiának, és nemcsak az apokaliptikus térrel kontrasztálnak, hanem a hanganyaggal is: a tér reaktív, és bizonyos helyeken áthaladva a látogató valós hangbeillesztéseket hall a jugoszláv háborúkból, amelyek a háborús borzalmak valóságát támasztják alá (politikusok, tábornokok beszédei, civil tanúvallomások).

Az egész virtuális installáció megtekintéséhez szükséges idő: 15-20 perc.

Ez a munka élénk részleteket ötvöz a népszerű jugoszláv kultúrából, ötvözve háborús dokumentumokkal, és azt mutatja, hogy a civilek és katonák mellett a kultúra, zene, film, irodalom és minden más is elpusztult, ami az emberek életét és az identitásukat alkotta. Ebben a munkában a néző szembesül mindazokkal az eseményekkel, amelyek a volt Jugoszlávia Szövetségi Köztársaság területén bekövetkezett háborúhoz vezettek vagy a háború termékei.

A futurisztikus tér fokozza a néző mentális távolságát, így ezek az események az ősi civilizáció régészeti lelőhelyén található artefaktumok dimenzióját ölthetik magukra, amely már nem létezik - rámutatva a háború univerzális és értelmetlen jellegére, valamint az emberi létezés múlékonyságára.

Ugyanakkor ez egyfajta virtuális emléképítészeti alkotás is, mivel fenntartja a nacionalizmus és a fasizmus által elsodort társadalom kultúrájának emlékét. A Balkán régió, Európa többi része, Észak-Amerika és az egész világ egyre jobban elárasztásra került reakciós, gyújtó és populista ideológiák hullámaival. Ezekben az időben rendkívül fontos emlékeztetni az embereket arra, hogy ezek a dolgok vezettek a jugoszláv vérengzésekhez is a 90-es években. A különböző identitások (társadalmi, nemi, etnikai, faji, vallási osztályok) tribalisztikus szétesése, az áldozati szerepkör, a történelmi igazságtalanságok mitizálása kellően erős hajtóerő a lakosság radikalizálására és elégséges a kölcsönös konfliktushoz.

NARRÁCIÓ

Minden zenei videónak saját története van: a zenészek hogyan mutatták be magukat, mi volt divatos, mi volt alternatív - mindezek a rétegek jelen vannak minden adott korszak zenés videójában. Amikor a "virtuális vadonban" kontextusba helyeződnek az állandó hangnarratívával a háborús beszédek és hangok között, nagyon autentikus és élénk képet adnak a jugoszláv, európai, emberi civilizációról egy adott időpontban - a 20. század végén.

INTERAKTIVITÁS

A tér maga rögzített, de a térben való mozgás és felfedezés lehetősége jelentősen hozzájárul a műben való elmélyüléshez, valamint a tér audio-reaktív voltához, ahol a hanganyag bizonyos pontokon keresztül aktiválódik.

TÉR
‍
A tér labirintusos térbeli konfigurációja célja, hogy fokozza az elveszett, dezorientált és a romboló populizmus, valamint a megsemmisült kultúra pokoli világában rekedő érzését.

DOKUMENTARITÁS

Minden zenei videó egy kultúra autentikus terméke, és azoknak egyszerű kurátora mivolta egy értékes antropológiai egészet képvisel. Azonban azoknak a műalkotásoknak az összeolvasztása ugyanolyan valós és autentikus hangfelvételekkel, amelyek a halálos ötletekről és egy állami képződmény összeomlásáról tanúskodnak, új módon adnak jelentést az egésznek, és teljesen új módon kapcsolják össze egy kultúra komplexitását.

VIZUALITÁS
‍
Ennek a műnek az érzékenysége erősen épül a vaporwave, seapunk és cyberpunk eklektikus posztmodern esztétikai hagyományaira. A videojátékok és a virtuális valóság közeg természetes módon egészíti ki a digitális művészet folyékony, alámerülő esztétikáját.

Ez a művészeti alkotás nem valósulhatott volna a következő szervezetek/emberek segítsége nélkül:
Vajdasági Polgári Központ - jugoszláv háborúkról szóló kutatási anyagot és források
Tadej Anclin - a Tito szobor 3D fotogrammetriai modelljének szerzője
Szerb Filmközpont – a mű minőségbiztosítása és megvalósulásának pénzügyi biztosítása