Egyszerűségében tökéletes, minimalista grafikájával és játékmenetével is olyan hangulata és stratégiai spektruma van, hogy az valami elképesztő. Megunhatatlan és végtelenszer újrajátszható remekmű.

Az Oxenfree készítőinek játéka az elődhöz sajnos nem tud felérni kicsit erőltetett humorával és túlstilizált világával, de így is pokoli jó szórakozást nyújt a beszélgetős kalandjátékok kedvelőinek.

A Klei stúdió korai kis remeke egy vér egyszerű belezős hack and slash. A stúdiótól megszokott rajzfilmes grafika ezúttal Tarantinós-Rodriguezes hangulattal, meg töméntelen vérrel társult. Korrekt.

Gyönyörűen megrajzolt, egyszerű, enyhén depresszív kis metroidvania, ami olyan, mintha egy Tim Burton filmből ugrott volna elő. Sajnos nem túl hosszú, de kissé beteg sztori miatt megéri kipróbálni.

Igazi nosztalgia bomba gyönyörű grafikával és autentikus bunyóval. A mini játékok ugyan nem egyforma színvonalúak és a filmekből sincs itt minden klasszikus, de jól sikerült harc mindezt feledteti.

Sajnos egyáltalán nem az, aminek ígérték és aminek vártuk, de ettől még egy nagyon korrekt RPG-FPS. Legnagyobb gondja nem is a bugok, inkább a remek fő történet melletti sovány mellékes tartalom.

Számtalan hibája van, szögletes, baltával faragott technikailag az egész, de egyedisége, a gondosan megalkotott világ, sztori és karakterek egy igazán emlékezetes RPG-vé teszik.

Állati hangulatos, remekek a karakterek, a történet és a gyógyítás-vérszívás dilemmának játékmenetre adaptálása is. A harc, a backtracking viszont monoton, a fejlődésrendszer pedig kiegyensúlyozatlan.

Végtelenül hangulatos cyberpunk kalandjáték per futár szimulátor. A voxelgrafika ellenére elképesztően részletes és gyönyörű grafika, vicces mégis elgondolkodtató karakterek. Imádtam minden percét.

A Rune egy igazi klasszikus, ami sajnos nem öregedett túl szépen, de azért egy jó kis vikinges nosztalgia-csapkodásra még mindig nagyszerű.